"A romokból felkapott pár tegnapot, boldoggá tett és elhagyott."

"A nyári kalandok többféle okból érnek véget, de mindent összevetve egy dolog közös bennük: hullócsillagok, fenséges, megismételhetetlen pillanatok, az örökkévalóság felvillanása, mely egy perc alatt elillan."

"Csak állj ott, és nézd, ahogyan égek,
Ez rendben van, mert szeretem, ahogy fáj.
Csak állj ott és hallgasd, ahogy sírok,
Semmi baj, szeretném ha hazudnál..."

"Semmibe vesszük azt aki rajong értünk, de rajongunk azért aki tudomást sem vesz rólunk,azt szeretjük aki bánt minket, és azt bántjuk aki szeret..."

"Engedj közelebb,
Engedd, hogy én is ott legyek,
Látni akarom, és érezni azt, amit lehet
Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak,
Hogy ha fáj, ne mondj igazat."

"Valahogy mindig az kell, aki eldobhat. Akivel bizonytalan lehet minden. Az életem. A fájdalmam. Aki nem jön sokszor, s így megunni sem tudom. Aki nem ad sokat, s ezért mindig többre vágyom. Így szenvedek. A biztos valahogy elutasít magától. Biztossága nem érdekel. Mert elfojtana. Megváltoztatna. És még azt is tudom takarni, hogy mennyire félek. Mert a biztos is lehet majd bizonytalan. És azt nem tudom kiszámítani. Bekövetkeztekor pedig még jobban fájna. Azt akarom, hogy egy bizonytalan váljon biztossá. Néha képtelenség megmagyarázni engem. Van, hogy nem tudok hinni. Mint most. És létezik olyan pillanat, amikor elhiszem, változhatnak érzések irántam. Szeret. Csak nem tudja még. Akkor kéne felpofozni magam, és üvölteni, hogy ne álmodozz! Eldobhat. Meg is fogja tenni. Ne hidd, hogy biztossá válik! Ne hidd, hogy érezhet irántad olyat, amire vágysz, mert te érzed!"

"A szerelem annyi, mint odaadni a szíved valakinek, és közben azt remélni, hogy nem fogja összetörni."

"Eddig sohasem éreztem, amit most érzek. Eddig sohasem féltem, hogy mi lesz, ha mégsem kellek. Most félek! Most akarom, hogy kelljek..."

"Az írás és a szerelem hasonló... mindkettő akkor az igazi, ha ész nélkül csináljuk."

"...és akkor megláttam őt... Különös érzés áradt szét a testemben. Mintha egész életemben csakis rá vártam volna. Ott állt, mosolygott és közben ellopta a szívemet."

"Van valaki, akire várok, legyen az egy nap, egy hónap vagy egy év, én várni fogom akkor is ha esik vagy havazik.. de mi mást tehetnék ha egyszer szerelmes vagyok belé?"

"A csók a természet bájos kis trükkje arra az esetre, mikor a szavak feleslegessé válnak"

"Ezer mérföld soknak tűnik, de vannak repülők, vonatok és autók is, vagy ha nincs más út, akár el is sétálok hozzád..."

"Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást."

"Rád várni olyan, mint esőre várni aszályban: hasztalan és időrabló."

"Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt. És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni!"

"Ha tudnék álmodni, én is rólad álmodnék. És nem szégyelleném."

"Ha megfogná a kezem, lehet, hogy belehalnék a boldogságba."

"Sohasem fogod
megbocsátani nekem,
hogy nem szerettél."

"Végül is mindegy is
Tudtam, hogy nem is jössz
Este csillag voltál
Nappal meg fecske."

"Ha a válasz a szerelem, megfogalmaznád újra a kérdést?"

"Vele az idő és a tér egyetlen zavaros ködbe folyt össze mindahányszor, és én mindkettőről teljesen megfeledkeztem."

"A szív lassú halállal hal meg. Egyenként hullajtja el a reményeit, miként a fa a leveleit. Mígnem egy szép napon elfogynak. Nincs remény, nem marad semmi."

"Feltúrtuk a remény szemétdombját, s ahogy a kedvenc bögrét ragasztaná meg az ember, úgy illesztgettük egymáshoz a halott szerelem darabkáit. Persze, az első koccanásnál széthullott az egész."

"A szerelem olyan, mint egy kád forró víz – nyakig elmerülsz benne, aztán szép lassan kihűl."