A tinibálvány

  2010.06.05. 11:23

Szerző: Meg Cabot

 

Műfaj: ifjúsági regény

 

Tartalom: Jenny Greenly tipikus „jókislány”. Vele sosem fordul elő, hogy elveszti a fejét, vagy hisztit rendez. Jenny az, akire mindig mindenki számíthat, így természetesen mindenki szereti is. Nem csoda hát, hogy a legfurább figurák is őt keresik meg mindennapi gondjaikkal, bánatukkal.

 

Hősünket nem is lepi meg, amikor felkérik, hogy töltse be a megtisztelő „Annie” posztot az iskolaújságban. Annie feladata ugyanis nem más, mint hogy válaszoljon a diákok lelki problémáit tartalmazó – természetesen névtelen – levelekre.

Egy nap azonban hirtelen fordulat következik be. A kisvárosi gimibe a világhírű tinibálvány, Luke Striker érkezik, hogy legújabb filmjéhez tanulmányozza a gimis éveket. Az igazgatóság természetesen a megbízható Jennyt kéri meg, hogy segítsen az álruhás Luke-nak eligazodni. Jenny eleget tesz a kérésnek, és csak ezután kezdődnek a bonyodalmak.

 

Végül ledobja a gubóját, és csodás pillangóvá változik, ahogy az a Meg Cabot könyvekben lenni szokott, de nem a szokásos értelemben.

 

Luke ráébreszti, hogy sokkal több van benne, mint amennyit bárki hinni mert eddig, és hogy komoly társadalmi változásokat képes előidézni – ha van hozzá mersze.

 

Személyes véleményem: A Meg Cabot könyvek közül ez a kedvencem. Minden lelki szemetes közelinek érezheti magához Jen karakterét, de nem csak ezért zseniális a történet.

 

Ez itt nem csak a nagy szerelem megtalálásáról, és a népszerűségi kérdésről szól, ez valami sokkal több, és fényévekkel fontosabb. Itt ugyanis az van terítéken, ami bár elengedhetetlen, mégis keveset foglalkozunk vele: az empátia.

 

Oldalakat tudnék írni nektek erről, mégsem teszem. Hiszen a könyv is erről szól. Olvassátok el, és érteni fogjátok a lényeget.

 

Számomra különösen szimpatikus fordulat volt, hogy Jen a könyv végére hála az égnek nem Luke-ba zúgott bele… Üdítő változatosság! Cabot ezúttal is kitett magáért, talán még jobban, mint a többi könyvben.

 

Ami nekem nem tetszett – hogy mondjak valami rosszat is -, az a borító. Persze ezt tulajdoníthatjuk a rózsaszín iránti ellenszenvemnek is, de ha ettől eltekintünk, akkor is egy picit túl csillogó-villogó lett. Persze, ahogy mondani szokás: Ne a borítója alapján ítélj meg egy könyvet! =)